Néhány hónapja érkezett Kecskemétre – családjával együtt – Takács Gábor, aki azóta mint plébániai munkatárs segíti Robi atyát és a közösséget. Beszélgetésünk alkalmával többek között mesét arról, honnan ismerik egymás Robi atyával, milyen konkrét feladatai vannak és hogy családja hogyan élte meg a Kaposvárról Kecskemétre költözést

Győrből, egy hívő családból származom. Gyermekkorom óta tagja voltam különféle közösségeknek a feleségemet is egy plébániai ifi-csoportban ismertem meg. Három gyermekünk van, 2 és fél, 4 és fél, és 6 és fél évesek. Ketten óvodások a legkisebb bölcsődébe jár. Feleségem a Szent Imre Katolikus Iskolában matematika-informatika szakos tanár. Mindketten hosszú évek óta a Nyolc Boldogság Közösség tagjai vagyunk, melynek lelkisége nagyon fontos az életünkben.

Augusztus 1-jétől élünk Kecskeméten, előtte Kaposváron laktunk. Ott is egy plébániának voltam munkatársa, nagyjából ott is az volt a feladatom, mint itt. Hittantanár vagyok és plébániai munkatárs, ami főleg irodai, adminisztratív feladatokat jelent.

Ami a hittanoktatást illeti hetente összesen 14 hittórát tartok: három iskolában tanítok „kötelezően választható” hit és erkölcstant továbbá, a plébánián vezetek csoportokat, mint például az elsőáldozási felkészítés vagy Robi atyával közösen vezetett ifi-hittan és katekumen csoportot.

Honnan az ismeretség Robi atyával?

Együtt tanultunk teológiát Budapesten, a Sapientia Főiskolán. Másfél évig szobatársak is voltunk, az Egyetemi Lelkészség kollégiumában, addig amíg Robi nem költözött át a szemináriumba, mint papnövendék. A főiskolán továbbra is osztálytársak maradtunk. Én elvégeztem a teológiát és hittanár, lelkipásztori munkatárs diplomát szereztem Budapesten, ezután szegeden Hittanár „MA” egyetemi tanulmányokat végeztem.

Nem szerettél volna te is pap lenni?

Mindenképpen egyházi szolgálatba szerettem volna állni, de a papság – nem mondom, hogy nem fordult meg a gondolat, a fejemben – sohasem vált komoly hívássá bennem. Orgonaszakos, voltam, kántorképzőt végeztem. Gyerekkoromban Győrben ministráltam és akkor szerettem bele az orgonába, mint hangszerbe. Ezért kezdtem el először zongorázni, aztán pedig orgonálni tanulni. Gimnázium mellett orgona-szakra jártam a győri konzervatóriumba, emellett jártam párhuzamosan az egyházmegyei kántorképzőbe is. A zenélés, ilyen komolyabb szinten abbamaradt, inkább hobbijellegűvé vált a későbbiekben. Érdeklődésem inkább a teológia felé fordult, a liturgikus szolgálatban pedig az oltár mellett maradtam szívesebben. Jelenleg akolitus vagyok, és a megfelelő korhatár és feltételek elérése után állandó diakonátusra szeretnék jelentkezni.

Ért-e valamilyen meglepetés, amikor ide kerültél a plébániára?

Mivel ide is egy plébániáról érkeztem, nagy „meglepetésekre” nem számítottam. Ami első hetekben  „meglepő” volt számomra, hogy milyen sokan vannak a munkatársak és önkéntesek. Amit én korábban Kaposvárott legfeljebb néhány önkéntessel, de alapvetően egyedül csináltam, arra itt rengeteg ember van. Volt olyan, hogy valamit megcsináltam, aztán jött valaki, és azt mondta, hogy azt nem kellett volna megcsinálnom, mert ez az ő feladata. J Nagyon erős itt a közösségi szellem, ami szerintem a specialitása ennek a helynek. Egyértelműen nagy hangsúlyt kapnak az egyes közösségek, közösségi szolgálatok. Sokan igazán magukénak tudják érezni ezt a plébániát, és ezért hajlandók tenni is. Röviden ez az első benyomásom.

Mennyire sikerült megismerni a plébánia közösségeit?

Még nem tudtam eljutni mindegyikhez, de jó-párat már megismertem. Az ifjú házasok Bartímeus csoportjába már többször hívtak minket és ott voltunk összejöveteleken, sőt ebben a közösségben voltunk már tavasszal is, amikor egyszer Robi atyához jöttünk látogatóba. A nyugdíjasklubba hívtak, hogy oda mindenképpen menjek el bemutatkozni, hát mentem. Sőt a kirándulásukon is részt vettem lányommal. A Szent Ágoston-körbe is nagyon hívtak, de még nem jutottam el, viszont találkoztam a Caritasosokkal és igyekszem még a többiekkel is mielőbb megismerkedni.

Adott-e Robi atya valamilyen különleges feladatot a számodra?

Amire a hitoktatás és az irodai feladatok mellett Robi atya megkért, az a ministránsokkal való foglalkozás, ezt Gáspár Danival és Kutasi Gáborral együtt végezzük, a katekumenátusban Robi atyával ketten vagyunk „vezetők”. Ezen kívül havonta egyszer orgonálok a délelőtti misén, és ha van ötödik vasárnap egy hónapban, akkor pedig este. Feladatom még, hogy a liturgiát segítsek egy kicsit egységesebbé tenni a jövőben.

Mennyi lehetőségetek van Robi atyával az egymással történő kommunikációra?

A hétköznapi rutinban az pl. egy-egy ebéd utáni kávézás alkalmával tudunk egymással röviden beszélgetni. Természetesen az irodában is össze – össze futunk J.  Ezen kívül igyekszünk hetente egyszer „szervezett módon” is találkozni. Ekkor általában ima, beszélgetés és vacsora a program. J

Hol laktok most?

Most még egy hónapig egy kölcsönkapott belvárosi lakásban lakunk, amíg el nem készül a plébánia régi épületének a felújítása a Bogovics-közben, utána pedig oda fogunk költözni, a karácsonyt már mindenképp ott töltjük.

A család mennyire szokta meg Kecskemétet?

Megszerették, bár féltünk egy kicsit a gyerekek miatt, mert Kaposváron nagyon jól érezték magunkat, az óvodában nagyon jó csoportjuk volt, jó óvó-nénikkel, de most már két hónap után mondhatjuk, hogy „jól vették ezt a kanyart”. Feleségem is megszerette az iskolát, jó csapat, tanári kar, én szintén helyemen érzem magam itt a Plébánián.