A közösség az idősebb házas férfiak köréből szerveződött 1998-ban Lajos atya buzdítása nyomán. 10-12 testvérrel kezdtük a közös gondolkodást Istenről, hitről, kereszténységünk minél teljesebb megélése érdekében. Az első időkben Tomka atya könyvét (Találkozás a kereszténységgel) elmélkedtük végig, szép tapasztalatokat gyűjtve a kereszténység kialakulásának történetéről és a világvallások által járt különböző utakról, melyek valahol mégis közös cél felé törekednek. A Biblia évében a Szent Könyv történetét tanulmányozva igyekeztünk közelebb kerülni a tanításhoz, majd végig elmélkedtük a boldog mondásokat, és a tíz parancsolatot. Ezt az Apostolok cselekedetei, Szt. Pál levelei és a Katolikus levelek követték. Majd Lukács evangéliuma adott okot az elmélyült gondolkodásra, a szinoptikus evangéliumok összehasonlítására és a közös imára.
Lassan két esztendeje, hogy egy szép és Krisztus követésére a mindennapi életben is példát adó lelki program mentén haladunk. A magyar szentek életét, lelkületét tanulmányozzuk, és Istennek hála még nem látjuk a sor végét. Csoda, hogy egy nemzetnek ennyi igaz és rendíthetetlen Krisztus-követője legyen. Ezt a rejtett kincset mindenkinek ismernie kellene.
2009-ben mint minden plébániai közösség Sándor atya biztatására mi is a névválasztás kérdésével találtuk szembe magunkat. Rövid gondolkodás után a naivok bátorságával javasoltam Szent Ágoston nevét, azóta méltatlanságunk teljes tudatában, nagyon kicsi testvérként munkálkodunk egymást erősítő testvéri közösségben.
Havi találkozóinkat a plébánián, vagy valamelyikünk családjánál tartjuk. Az estét imával és egy, az adott témában felkészült testvérünk elmélkedésével kezdjük, majd körbe haladva mindenki közösbe adja saját gondolatait, tapasztalatait. Ez a megosztás a közösség megtartó erejének próbaköve, ekkor ugyanis vita és közbeszólás nélkül kell egymás véleményét végighallgatni. Segítségül hívtuk Sándor atya lelkipásztori tapasztalatait is, akit sikerült közösségünk állandó tagjává tenni.
Az elmúlt évek tapasztalatai azt igazolják hogy nagy szükség van ezekre a közös gondolkodásokra, a lelki tapasztalatok és ismerettöredékek egybegyűjtésére, hogy valahogy meg tudjuk közelíteni a szemmel nem láthatót, a füllel nem hallhatót, érzékszerveinkkel fel nem foghatót, azaz Isten világát. Persze tudjuk, hitünk megélése nem lehet teljes, ha megmarad az imádáság és az elmélkedés határain belül. Hitünket próbáljuk tettekben is megvalósítani, a mindennapi életben, a munka világában, minden emberi kapcsolatunkban és családunkban is szeretnénk jó keresztényként munkálkodni és tanúságot tenni Isten szeretetéről. Ha igazán nyitott szívvel figyelünk, tapasztalhatjuk, hogy Isten nagyon leleményesen vezeti az embert és minden élethelyzetben megadja az alkalmas pillanatot, amikor hitelesen vallhatunk hitünkről és a Teremtővel való kapcsolatunkról. Ebben is próbáljuk egymást erősíteni, hogy vegyük észre Isten jelenlétét a mindennapi életben és a körülöttünk lévő emberekben, még az esetleg nem túl szimpatikus főnökünkben, vagy a hangoskodó szomszédban is.
Közösségünk ma 14 tagot számlál és a lelki táplálék mellett próbálunk a közösségépítés világiasabb eszközeit is felhasználva építkezni. Így az elmélkedések után vidámabb hangvételben, gyakran főzéssel, vagy borkóstolóval, vagy mindkettőt egybefűzve próbáljuk fokozni a közösség megtartó erejét.
Balanyi Károly
a közösség vezetője