Egy kis gondolatébresztő a témához
Mennyire normális dolog, hogy a megkeresztelt gyermekek közül 20 éves korukra 0,2%-uk lesz/marad vallásgyakorló? Tehát 1000 gyermekből 2 fiatal marad meg 20 éves korára. A mi plébániánk 20-szor jobb az átlagnál, nálunk a megkeresztelteknek talán 5 %-a is megmarad!
Vajon helyes-e továbbra is a szokásos módon működtetni a szentségi „futószalagot”? (4. osztály elsőáldozás, 8-11. osztály bérmálkozás).
Tudtad-e, hogy a régen volt „kibérmálkozás” helyett az új módi a „leáldozás”? Azaz sokaknak az elsőáldozás az utolsó is lesz.
A szentségi felkészítés az iskolában történjen-e, vagy inkább a templomban?
Mit adhat még az iskolai 2 hittanóra után a plébániai hittan?
„Ki viszi át a szerelmet a túlsó partra?” Tudjuk, hogy a fiatalokkal sok időt kellene tölteni kirándulás, zarándoklat, sport és egyéb szabadidős tevékenységek gyakorlásával. De erre sem a túlterhelt papok, sem a túlterhelt hitoktatók nem képesek. Mi a helyzet a szülőkkel? Rájuk lehet/kell/szabad-e bízni ezt a területet?
Szükség van-e plébániai, vagy egyházmegyei szinten olyan főállású emberekre, akik ifjúsági szolgálattal foglalkoznak? (tehát nem hitoktatnak, hanem közösséget és programot szerveznek, közösségeket és vezetőket képeznek és mentorálnak, stb…)
A katolikus iskolákban tanulók amint végeznek az iskolával, többnyire a templomot is messzire elkerülik. Mi lehet az oka?
Fiatalok a fiatalok felé. Hol vannak az ifjúsági vezetők?
Hogyan fog ráérni egy fiatal önkénteskedni (pl. Karitász), hittanra (közösségbe!), egyéb vallásos programokra járni, ha már 10 éves korától tele van szakkörrel, zeneórával, edzéssel, felkészítővel és versenyekkel?
Meg tudunk-e jelenni (az Egyház, az evangélium jó hírével) a fiatalok digitális világában?
Csak az a fiatal, aki iskolába jár? Mi a helyzet a dolgozó fiatalokkal? Őket hogyan szólítsa meg, mire hívja meg az Egyház?
Gyertek, és hozzatok magatokkal fiatalokat! 🙂