Mind hallottuk már az állítást: A Halloween egy pogány rituálé, melyet a kereszténység előtti időszakra lehet visszavezetni, az egyház elnyomása elől menekülő kelta druidák között. Napjainkban is megünneplik ezt az ősi fesztivált a modern pogányok és boszorkányok. Ha kiengedjük gyermekeinket „rontást vagy cukorkát” (trick-or-treating) játszani, akkor az ördögnek és pogány isteneknek hódolnak.
Semmi sem állhatna messzebb a valóságtól. Valójában a Halloween eredete nagyon is keresztény és főképp amerikai. A Halloween egy pápa miatt esik október 31-ére, és szertartásai középkori, katolikus jámborság eredményei.
Igaz, hogy az ír és brit kelták kisebb fesztivált ültek október 31-én, akárcsak a legtöbb hónap utolsó napján. Azonban Halloween azért esik október utolsó napjára, mert Mindenszentek ünnepe (All Hallows) miatt november 1-én van. A Mennyország összes szentjének ünnepét május 13-án ülték, de III. Gergely pápa (Kr. u. 741) november elsejére helyezte át, a római Szent Péter Bazilikában található Mindenszentek kápolna felszentelésére. Később, a 840-es években, IV. Gergely pápa elrendelte, hogy mindenhol ünnepeljék Mindenszenteket. Így az ünnepnap Írországra is elterjedt.
A megelőző napon vigíliája volt “All Hallows Even”-nek vagy “Hallowe’en”-nek. Azokban az időkben Halloweennek nem volt különleges jelentősége a keresztények vagy a rég letűnt kelta pogányok számára.
Clunyi Szent Odilió
998-ban, Szent Odilió, a nagyhatalmű, dél-francia cluny-i apátság apátja kiegészítette egy november 2-i ünnepnappal. Ezt a napot minden hitben elhunytért, lelki üdvéért, imádkozásnak szentelték. Ez az ünnep, Halottak Napja, Franciaországból terjedt szét egész Európára.
Így az Egyháznak már volt ünnepnapja a Mennyben és a Tisztítótűzben lévőkért. Mi van azonban azokkal, akik máshol vannak? Úgy tűnik az ír, katolikus parasztok elgondolkodtak a szerencsétlen, pokolban lévő lelkeken. Hiszen, ha azokat a lelkeket, akik a pokolban vannak, nem ünnepeljük meg, a Mennyben és Tisztítótűzben lévőkkel együtt, akkor megharagudhatnak és bajt keverhetnek. Így szokássá vált, hogy Mindenszentek előestéjén fazekakat és edényeket ütöttek, hogy az elkárhozottak tudják, nem feledkeztek meg róluk. Így, legalábbis Írországban, minden megholtra megemlékeztek – annak ellenére, hogy a papság nem túlzottan támogatta Halloween-t és sosem hagyta, hogy „minden elkárhozott napja” része legyen az egyházi évnek.
Azonban ez még mindig nem a mi Halloween ünnepünk. A mi hagyományaink középpontjában az igényes jelmezekbe öltözés szokása áll, mely egyáltalán nem ír szokás. Ez a szokás a 14. és 15. századi Franciaországból ered. A késő középkori Európát sorozatosan sújtotta a pestis – a Fekete Halál – és lakosságának közel felét elveszítette. Nem meglepő, hogy a katolikusokat jobban foglalkoztatta a túlvilági élet.
Több misét mondtak Halottak Napján, és művészi alkotások emlékeztették az embereket a saját halandóságukra. Ezeket az ábrázolásokat „danse macabre”-ként, vagyis „haláltáncként” ismerjük, melyeket gyakran festettek temetők falára, és amelyeken a gonosz emberek – pápák, királyok, úrhölgyek, lovagok, szerzetesek, parasztok, leprások stb. – láncolatát vezeti a sírba. Olykor, ezt a táncot Halottak Napján is bemutatták, mint élőképet, melyben az emberek az élet különböző szakaszainak viseletében voltak jelen.
Viszont a franciák Halottak Napján öltöztek be, nem Halloween-kor, míg az írek, akiknek volt Halloween ünnepük, nem öltöztek be. A kettő összekeveredése valószínűleg az Észak-Amerikai brit kolóniákon történt először, az 1700-as években, amikor az ír és a francia katolikusok összeházasodtak. Az írek pokolra figyelése egy halálos fordulatot adott a francia jelmezeknek.
Amint az minden „ifjú hullarabló” tudja, nem a beöltözés a lényeg, hanem a lehető legtöbb cukorka begyűjtése. Honnan ered tehát „csínyt vagy csalunk” (trick-or-treating) szokás? A „csínyt vagy csalunk” talán a legkülönösebb és leginkább amerikai kiegészítése Halloweennek és az akaratlan hozzájárulása az angol katolikusoknak.
Az 1500-as és 1700-as évek közötti, úgynevezett megtorlás időszakában, Angliában a katolikusoknak nem voltak törvényes jogaik. Nem vehettek fel hivatalt és büntetésekkel, szabadságvesztéssel és súlyos adókkal kellett szembenézniük. Halálos bűn volt szentmisét mondani, és papok százai haltak vértanúhalált.
Alkalmanként, az angol katolikusok, esztelenül ellenálltak. Az egyik legesztelenebb ellenállási terv, I. Jakab protestáns király és parlamentjének puskaporral történő felrobbantása volt. Ezzel katolikus felkelést akartak kirobbantani elnyomóik ellen. A hibás elképzelésű Puskapor Tervet 1605. november 5-én hiúsították meg, amikor a puskaport őrző, vakmerő, megtért férfit, név szerint Guy Fawkest, elkapták és letartóztatták. Felakasztották és az összeesküvést elfojtották.
November 5-e, Guy Fawkes napja, nagy angliai ünneppé vált és máig az is maradt. A megtorlás időszakában tivornyázó csapatok álarcokat vettek fel és az éjszaka közepén felkeresték a helyi katolikusokat, sört és süteményt követelve ünneplésükhöz: csínyt vagy csalunk! (trick-or-treating)
Guy Fawkes napja az első angol telepesekkel érkezett meg az amerikai kolóniákra. Az amerikai függetlenségi háború idejére viszont már megfeledkeztek a Jakab királyról és Guy Fawkes-ról. A csínyt vagy csalunk, azonban, túlságosan szórakoztató volt ahhoz, hogy feladják, így fokozatosan október 31-re helyezték át, az ír-francia álarcosbál idejére. Amerikában pedig a csínyt vagy csalunk nem csupán a katolikusra korlátozódott.
A különböző bevándorlói hagyományok keveréke, amit Halloween-ként ismerünk, az 1800-as évek elejére rögzült az Egyesült Államokban. Mindmáig ismeretlen Európában, még azon országokban is, ahonnan a szokások egy része származik.
Mi a helyzet azonban a boszorkányokkal? Nos, ők az egyik utolsó hozzáadásai. A képeslapipar a késő 1800-as években adta őket hozzá. A Halloween már „vámpíros” volt, így miért ne adjunk helyet a boszorkányoknak a képeslapokon? A Halloween üdvözlőkártya megbukott (noha manapság ismét népszerűvé vált), de a boszorkák maradtak.
Így, a késő 1800-as években, ismét a rosszul-értesült folkloristák bevezették a jack-o’-lantern, töklámpást. Azt gondolták, hogy a Halloween, druida és pogány eredetű. A tarlórépából (nem tökből) készült lámpások a kelta szüreti fesztiválok részét képezték, így átültették őket az amerikai Halloween hagyományba.
Így, ha legközelebb azt állítja valaki, hogy a Halloween egy kegyetlen trükk arra, hogy gyermekeinket a gonosz imádására csábítsák, javaslom, hogy mondjátok el neki Mindenszentek előestjének eredetét, mutassátok meg nekik a keresztény jelentőségét, az azt követő két nagyobb és fontosabb katolikus ünnepnappal együtt.
Augustine Thompson atya, O.P., a Virginia Egyetem vallási tanulmányainak docense. BA, MA, The Johns Hopkins Egyetem; BA (Filozófia), MDiv, Domonkos Filozófiai és Teológiai Iskola; PhD, Kaliforniai Egyetem, Berkeley; STM, Order of Preachers, 2007.
Ford.: Czombos Péter